Eltűntek a foglyok Szatmár megyéből?!

Január 20-án, kedden véget ért az európai téli madárszámlálás, amelyet az angliai Nemzetközi Vízimadár és Vizes Élőhely-kutató Iroda (Wetlands International) kezdeményezésére 1967 óta az öreg kontinens számos országában megtartanak. Az elmúlt évek szatmári megfigyeléseinek egy aggasztó és egy örömteli felismerése is van: egyrészt eltűntek a foglyok, másrészt egyre nő a kormoránpopuláció.

A téli madárszámlálás célja, hogy megfigyeljék a vízimadarak európai populációinak fejlődését, változását, hogy megvizsgálják a vizes élőhelyek minőségét és a madarak mozgásának változásait az időjárási körülményektől függően.

Szatmár megyében a számlálást a Román Madártani Egyesület Szatmári Szervezetének szakemberei és önkéntes, a természet iránt érdeklődő diákok végezték január 10. és január 20. között nyolc különböző helyszínen: a kökényesdi horgásztavon, a berki tavon, az adorjáni tavon és a Túr mentén, a kányaházi tavon, a majtényi tavon, az apai homokbányatavon, az etényi holt Szamos-ágon, valamint a Szamoson, illetve Sárgahíd és az országhatár közötti Szamos-szakaszon.

Az időjárás váltakozó feltételeket biztosított a számlálók számára. A január elején beállt hidegnek köszönhetően 10-11-én a megye valamennyi vízfelülete befagyott, beleértve a Krasznát és a Túrt is. Kivételt ez alól csak a Szamos képezett, ahol jégzajlást lehetett megfigyelni. Ennek következtében a vízimadarak a Szamosra „költöztek át".

Az ezt követő eső a patakokban ugyan elolvasztotta a jeget, ám a tavakban a nappal lehulló csapadék éjszaka megfagyott, tovább hizlalva a vizet borító jégréteget. Szombaton még valamennyi tó be volt fagyva, kivéve az apai tó, amely a mélyről jövő forrásokból táplálkozik.

Az első nap a friss hóban - a legkisebbek legnagyobb örömére - kitűnően lehetett nyomot olvasni. Elsősorban nyúl, vaddisznó, vidra és fácán nyomaira bukkantak. Megfigyeléseik során pedig összesen 34 különböző madárfajt azonosítottak, mintegy 3338 példányt számlálva meg. Vízimadarak közül láttak tőkés récét (mintegy 1500 egyedet a majtényi tavon), kormoránt (180 darabot a Szamoson), szürke gémet, nagy fehér kócsagot, bütykös hattyút, kerce récét valamint a felénk ritka északi vendéget, a sarki búvárt és nagy bukót.

A nem vízimadarak közül nagy számban azonosítottak fenyőrigót, valamint olyan északi vendégeket, mint a kékes réti héja, a gatyás ölyv, a fagyöngyökkel táplálkozó léprigó és a nagy őrgébics.

Ezek a felmérések, amelynek adatait Bukarestben összesítik, majd onnan adják tovább Angliába, a vadgazdálkodás szempontjából is nagyon fontosak. A túlvadászat lehet ugyanis például annak az oka, hogy a szakemberek immár három éve nem láttak Szatmár megyében foglyokat! Ezzel szemben folyamatosan nő a rendkívül jól alkalmazkodó kormoránok száma.